A fajta a Kárpátok karéjában és a hegylábi területeken alakult ki. Egyes feltételezések szerint a vlach néphez és állattartásukhoz köthető jelenlétük. A fajta eredete azonban a homályba vész. A mai formáját az 1800-as évek közepére-végére nyerte el. A Kárpátokban jelenlévő mokány, riska, busa marhát svájci borzderes fajtájú szarvasmarhákkal keresztezték, mely az eddig viszonylag heterogén állománynak egységes külsőt kölcsönzött. Használatán a svájci borzderessel történt keresztezés nem sokat változtatott. Megtartotta primitív ősi jellegét, a svájci talán csak a tejtermelésén javított. Mint minden primitív fajta, így ez is kettős hasznú (tej,hús) valamint kiegészül egy harmadik haszonnal is, az igáztatással mely haszon vétel a szegényember számára elengedhetetlen volt.

Időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, ridegtartásra alkalmas. A kárpáti borzderes fajta a Kárpát-medencében őshonosnak, vagy régen honosultnak tekinthető.

Külleme: kis testű, de nem kelti csökött állat benyomását.

marmagassága 110 -135 cm

színe a borzderes fajtára jellemző, nem egységes, barna és szürke szőrszálak keveréke (jellegzetes deres szín). Ha a szürke szőrszálak vannak túlsúlyban, akkor az állat szürkésbarna benyomást kelt, ha a barna, akkor inkább barnás árnyalatú. Egyes egyedek hátán világosabb csík húzódik (szíjjalt hát). Az állatok nagy része rigószájú, mely a száj és az orr körül húzódó fehér sávot jelenti.

a hátsó végtagok enyhén kardos állásúak, a szügy nem túl lebernyeges. A fej kissé nagy, de szép vonalú. A szarvak nem mindig szabályos állásúak, a szarvtő világos, fekete véggel, de előfordul a sötét szarv is. A fül belülről hosszú szőrökkel borított. A paták palaszürkék.

A primitív fajták kapcsán az emberek manapság egy vad, megközelíthetetlen, nehezen kezelhető állatot képzelnek. A borzderes primitívsége ellenére egy könnyen kezelhető, átengedő természetű szarvasmarha, mely alkalmassá teszi kevésbé hozzáértők számára is a fogatolást, mezőgazdasági munkát. A Kárpátok néhány eldugott településén még a mai napig végeznek ilyen munkát, egy néhány állattal.

A fajta fennmaradásának lehetőségei

A fajtában sokáig nem jelent meg az amerikai swiss brown, de az intenzifikáció irányába tartanak a gazdaságok, ahol a cél a több ezer literes éves tejtermelés. Így félő, hogy a fajta eltűnik, illetve olyan mértékben felhígul, hogy a génmegőrzése lehetetlenné válik. Ez idáig Kárpát-medence egyetlen egy országa sem vállalta fel a fajta génmegőrzését, azonban úgy tűnik, hogy Magyarországi szakemberek és civil egyesületek valamint magángazdálkodók megtették az első lépéseket. A mai Magyarország területén a Zempléni hegyközben Mikóháza határában van az egyetlen kis létszámú csorda, mely magját képezi annak a génmegőrzési programnak, amely a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karának Állattenyésztés-tudományi Intézetével elindult.

A hegyvidéki és hegylábi területeken az ökológiai gazdálkodásban sokkal alkalmasabb bármelyik eddig használt szarvasmarha fajtánál. Családi gazdaságokban, háztájiban újra megjelenhetne, könnyen kezelhetősége és igénytelensége miatt. Tej- és húshaszna segítséget nyújtana a vidéken élők önellátásában.